Szép jó napot, Gryphius András!

Szénási Sándor fordítása: A porszem és a Minden – 141 istenes szonett

Izing Antal írása (Fejér Megyei Hírlap 2001. január 18.)

 

Szénási Sándornak, a bicskei reformátusok lelkipásztorának érezhetően a legkedvesebb gyermeke A porszem és a minden című kötet, amelyet a Kálvin Kiadó gondozott. Andreas Gryphius sziléziai születésű 17. századi, és egy időre német földön is elfeledett költő 141 istenes szonettjét fordította német nyelvből a 75 éve Vereben született Szénási Sándor, aki a magyar nyelv lantján maga is költőként játszik olykor.

A tiszteletes Úr magyartanár és könyvtáros emberszerető és szelíd lényéről, ha portrét rajzolnék, tudnám, mivel és hol kezdjem. Egyetlen mondatból, ebből az egyszerű, naponta használt, mégis őszinte fordulatból, az ő hagyományos utcai (vissza)köszönéséből indítanék el mindent: „Szép jó napot!” Nem is köszönés, szinte jókívánság ez. A legtöbb és a legkedvesebb, amit az ember az úton szembejövőnek kívánhat. A minden és a semmi.

Fordításai helyet kértek és kaptak a szívem helyén, és itt közlöm, e könyvet nem kapja kölcsön senki sem, de megszerzem bárkinek, esetleg nálam, vagy a bicskei könyvtárban olvashatja. E könyvről mindig tudnom kell, hogy fehér gerincét hol lelem polcomon. Talán az Esti sóhaj című szonett tette ezt velem? Vagy a többi, amelyek szépségük erejével karon- fogtak és visszakísértek a fennhangon való olvasás gyermeki élményéhez?

Szénási Sándor és Gryphius mester ismeretsége 25 éve kezdődött. Öt évvel később, 1980-ban „vetették papírra” barátságuk egyszerre játszi és komoly momentumát, mely a Reformátusok Lapjában jelent meg. (Képzelt) interjú, amit a bicskei lelkipásztor készített Gryphius Andrással, aki Shakespeare halálának évében, 1616-ban született. E régen élt embert, olyan irigylésre méltó maiak, akik reggeltől estig csak irodalommal foglalkoznak, a barokk literatúra legnagyobb alakjának tartják, együtt emlegetik Milton, Cervantes, Lope de Vega és a mi Zrínyink nevével, akiről ezen interjúban Szénási Sándor észrevételezi: külleme hasonlít Gryphius küllemére. Őt iskolatársai ‚A búval bélelt’ névvel ruházták fel, amelyre persze jócskán rászolgált, de a poéta legyen melankolikus, a szőlőből legyen bor.

A hit, ahogyan ezt az életben Szénási Sándorral is tette, megóvta Gryphiust a gyümölcstelen kesergéstől. Gryphius diákéveiben Tacitust oktatott, abból fizette tandíját. Azután egy lengyel városban házitanítóskodott, amikor a gazda meghalt. Se pénz, se remény, az árván maradt két fiú se fizetni, se tanulni nem tudott tovább, ám a három fiatal kitalált az erdőből: elindultak Hollandiába, Leyden híres egyetemére, ahol szintén nem tudták, mit esznek holnap, az azonban biztos: nem volt rossz döntés. Rembrandt akkor már elkészült ott festett híres alkotásával: „Tulp professzor a holttest bemutatása közben”.

A fiúk amúgy is érdeklődtek az orvostudomány iránt, a döbbenettől suttogva, hitetlenkedve és csillogó szemekkel ültek Harvey doktor Leydenben kinyomtatott könyve elé, melyben az orvos nem kevesebbet merészelt állítani: a vér nem áll mibennünk egyhelyben, ahogy eddig hittétek testvéreim, hanem valósággal kering az erre teremtett ereinkben! Gryphius ereiben is zúgott, midőn első száz kinyomtatott szonettjét a barátoknak dedikálta. Boldog volt.

Nem beszélve más típusú tapasztalatokról: Leydenben látott először színes bőrű embert, ott ivott először kávét és teát. Hovatovább megtanult 11 nyelven és egyetemi katedrával várta őt Heidelberg és Upsala. Állt a fiatal Gryphius az ablak előtt, háttal szegényes szobájának, és tán azt mondotta: „Én, Gryphius, ki 2 éves voltam, mikor kitört a 30 éves háború, 4 éves, amikor az édesapám, 11 éves, amikor az édesanyám meghalt, és 16 éves, amikor végignéztem, hogyan ég porrá szülővárosom, én Gryphius, most választhatnék Heidelberg és Upsala egyetemi katedrája között! “.

Végül mást választott, 34 évesen visszament szülőföldjére, Sziléziába. és 14 éven át jogi tanácsokkal szolgált a glogaui hercegségnek.

„Jézusom, mi lesz velem?” - kiáltott fel 48 évesen, 1664. július 16-án este hat órakor a glogaui tanácsülésen, és meghalt. Mert valóban gyors napok repülnek, akár az ESTE című szonettjében, ahol zászlós éj suhan, nyomában csillagok. Az emberhad kifárad, otthagy munkát, mezőt: az idő elrohan. A test hajója révközelbe ér, s e porszem és e minden, amik magunk vagyunk, zsákmánya lesz az elmúlásnak.

Ám a reggel és az élet csókja világot ébreszt, a fény már a tó felett remeg. Sehol már a lelket betöltő éj, hajnal lett közben, január 11-ének fent vázolt reggele:

„Szép jó napot, Sándor bácsi!”

 

 

comment:

www.bicske.blog.hu/2014/07/11/szep_jo_napot_sandor_bacsi

 

 

Oldal: Izing Antal: Szép jó napot Gryphius András!
SZÉNÁSI SÁNDOR (1925-2001) - © 2008 - 2024 - szenasisandor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat