- É L E T R A J Z -
Szénási Sándor református lelkész, költő, műfordító
1925. december 15-én született a fejér megyei Vereb községben.
Édesapja Szénási Sándor – egy 1840-ből származó mesterlevél tanúsága szerint többgenerációs – kovácsmester.
Édesanyja Varjas Julianna egy öt gyerekes közép-paraszt család legidősebb gyermeke.
Három fiuk (Sándor, László és Gyula) közül a középső vitte tovább a kovácsmesterséget.
Gyermekkora meghatározó tanítómesterei Czirók Ákos lelkipásztor és Szabó Kálmán verebi rektor.
Az elemi iskola hat osztályának elvégzése után került a budapesti Lónyay utcai Gimnáziumba, ahol jeles érettségi vizsgát tett 1945-ben.
1951. őszén lelkészi oklevelet szerzett a Budapesti Református Teológiai Akadémián.
A Cegléden töltött segédlelkészi év után szülőfaluja hazahívta, 1952-1970-ig lelkipásztor Vereben, majd Velencén és Kápolnásnyéken, végül 1981-től 2001. január 30-án bekövetkezett haláláig Bicskén.
1974 -1990 között a Vértesaljai Egyházmegye esperese.
1972-ben az ELTE-n magyartanári és könyvtárosi oklevelez szerzett.
Versei és műfordításai a Reformátusok Lapjában, az Új Emberben és a Vigiliában jelentek meg.
Cikkei és tanulmányai a Theologiai Szemlében, a Református Egyház c. folyóiratban, a Confessioban, a Vigiliában jelentek meg.
Munkásságát a Fejér Megyei Közgyűlés 1993-ban Vörösmarty Mihály Díjjal jutalmazta.
Bicske Város Önkormányzata 2000-ben (75. születésnapján) a város aranygyűrűjével ajándékozta meg.
2001. tavaszán (posztumusz) elnyerte a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány IV. Műfordító versenyének (2000-2001) német 1. díját. A pályázatra középkori, reneszánsz, ill. koraújkori vers és prózafordítással lehetett pályázni. A beadott pályázat Angelus Silesius addig még meg nem jelent fordításait tartalmazta.