Andreas Gryphius

HÁLAADÁS

– Laß alles Trauren sein! –

 

1 Mózes 32,10a

 

Már hagyd a bút, szivem, és panaszkodni szűnj meg,

Hisz a Fenséges Úr sokkal többet adott

Bő kézzel, mint amit vágyad kivánhatott!

Nevethetem a bajt. Keservem tovatűnhet.

 

Mi boldog fordulat: vidám és szabad ünnep

Feledtet sok csapást, félholt állapotot,

Félelmet, bánatot. Mi teherként nyomott

Valaha is, imé, most szél-elfújta köd lett.

 

Hogyan beszéljem el, én, kis gyermek, hogyan,

Meg nem számlálható sok tettedet, Uram?

Kit méltónak itélj kegyedre, senki nincsen.

 

E boldogságot nem fohászok ezrei,

Nem könnypatak s ima érdemelte ki.

Te vidítottál föl. A porszemet a Minden.

---

DOMINE, MINOR SUM CUNCTIS

MISERATIONIBUS TUIS!

 

Laß alles Trauren sein! Hör auf, mein Herz, zu klagen,

Weil dir der höchste Gott mehr, als du je begehrt,

Mehr, als zu wünschen stund, mit reicher Hand gewehrt!

Itzt lach ich aller Not. Itzt bricht die Lust mein Zagen.

 

Die Angst, da schier das Fleisch durch überhäufte Plagen

Den müden Geist ausstieß, die Wehmut ist verkehrt

In Frei- und Fröhlich-Sein. Was jemal mich beschwert,

Ist als cm trüber Dunst vom Winde weggetragen.

 

Wie soll ich, höchster Herr, wie soll ich schwaches Kind

Erzählen deine Werk, die nicht zu zählen sind?

Wer ist es doch, den du der Gnade wert geschätzet?

 

Nicht dieser Tränen-Bach, nicht dieser Seufzen-Wind,

Nicht mein Gebet verdient die Wollust, die ich find.

Du, der du alles bist, hast mich, der nichts, ergetzet!

 

Oldal: - Hálaadás
SZÉNÁSI SÁNDOR (1925-2001) - © 2008 - 2024 - szenasisandor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat