A NAGYBÖJTI ÚRASZTALA ELŐTT
Máté 3,9-10
Vagyok letört, korhadt, száraz ág...
Ha akarod -
remény jár át, s virul száz virág.
Vagyok kőszív. Nem él, nem riad.
Ábrahámnak
Te támaszthatsz belőlem fiat.
Vagyok koldus, kit lepra lep be...
Te nem félsz tőlem:
ölelj, Uram, áldott szivedre!
Vagyok ó kút: meddő, kiszáradt...
Hajolj fölém -
s fölbuzog hit, ének, imádat.
Vagyok csillag, mely hullik egyre...
Nyúlj ki értem,
és végy boldog, szent tenyeredre.
Vereb, 1970.