SZÉNÁSI SÁNDOR (1925-2001)

Református lelkész, költő, műfordító

Szénási Sándor: Ünnepeink – A református egyházi év

(Reformátusok Lapja, 2012. augusztus 19.)

A Magyarországi Református Egyház 1992-ben alapította könyvkiadóját, a Kálvin Kiadót. A huszadik évfordulón az eltelt két évtizedre egy-egy jellegzetes, értékfelmutató, hitgyarapító könyv felidézésével emlékezünk – a Kiadó segítségével.

 Lelkészi hivatásom és a szolgálatra felkészülésem meghatározó élményei közé sorolom, hogy másfél évtizeddel ezelőtt, még a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának végzős hallgatójaként több legáció során (például 1997 karácsonyán, majd 1998 pünkösdjén Bicskén) és a Reformátusok Lapja munkatársaként is számos alkalommal találkozhattam és beszélgethettem Szénási Sándorral, a Vértesaljai Egyházmegye esperes-lelkipásztorával, – műfordítóval, költővel, akinek barátságáért és áldásokban gazdag életéért sokakkal együtt adhatok hálát Istennek.

Szénási Sándor (1925 – 2001) nemzedékek sorát örvendeztette meg – hogy csupán néhányat említsek – egyháztörténeti tanulmányaival (például Kálvin emberi arca, Kálvin Kiadó, 1986), verseivel és műfordításaival (Mandulaág, 1986, valamint A porszem és a Minden – Andreas Gyphius 141 istenes szonettjének műfordítása, Kálvin Kiadó, 2000). Több Ravasz László-könyv szerkesztőjeként (Kis Dogmatika, 1990; Hazafelé, 1990; Az Újszövetség magyarázata, 1991; Ószövetségi magyarázatok, 1993,) egyházunk neves püspökének munkásságát, kéziratait is gondozta, sajtó alá rendezte és előszóval látta el. Nemzedékek nőttek fel és gyarapodtak hitben, tudásban az általa írt Megtaláltuk a Messiást! című konfirmációi olvasókönyvön (1989-től több kiadásban jelent meg a Kálvin Kiadó gondozásában).

Szénási Sándortól sok mindent lehetett tanulni: nagy szeretettel, türelemmel, jósággal és alázattal adta tovább mindazt, amit ő is tudott és megtanult Urától, de nem csak Isten csodálatos dolgait, a hittudomány kincseit osztotta meg, hanem az irodalom művészetét, annak szeretetét is közel akarta és tudta vinni sokakhoz. Az irodalom mindig szívügye volt (1972-ben az ELTÉ-n magyartanári oklevelet is szerzett), a német barokk korszak alapos ismerőjeként pedig Gryphius és Angelus Silesius műveit fordította – aktualizálva, de nem modernizálva – művészi igényességgel, és e régi, sziléziai iskola kitűnő alakjainak alkotásait a magyar közönség számára is közel hozta.

Mivel sajnos a köztudatban megfakultak és pontatlanná, felszínessé váltak az egyházi évvel kapcsolatos ismeretek, elhalványult az egyes ünnepek eredete, jelentősége és üzenete, minden református család – sőt, a hit és az európai kultúra iránt érdeklődők – otthonában is egyfajta térképként és iránytűként van helye Szénási Sándor Ünnepeink, A református egyházi év című könyvének. Az egyházi év – és benne a liturgikus naptár – követése méltó keretet biztosít az értékes tartalomnak, ezáltal is gyülekezeteink javát szolgálja: a hétköznapok taposómalmában felüdülést, Istenhez fordulást jelentenek a rendszeres, ünnepi alkalmak, istentiszteletünk és személyes kegyességi életünk pedig megmenekül az elszürkülés, a jellegtelenség, a megfáradás és az unalmasság veszélyétől. A szerző az ünnepeket bibliai, teológiai és művelődéstörténeti keretben ábrázolja, tekintettel van arra, hogy az ünnepek eredetének és tartalmának ismerete az általános műveltségnek is elsajátítandó része.

Mivel az évszázadok során megannyi népszokás, hiedelem, hagyomány és életérzés szegődött ünnepeinkhez, a kötet a közvetlenül vallásos jellegű képeket és szokásokat is bemutatja. Időszerű az a figyelmeztetés, amikor egyházunkban a történelmi eseményekre emlékező alkalmak kapcsán a szerző arra int, hogy ezeknek az eseményeknek mindig legyen igei tartalmuk: hódolat a történelem Ura előtt, hálaadás a próbák közt megtartó kegyelemért, könyörgés az áhított víg esztendőért, amelyet nemcsak a bor, búza, békesség jellemez, hanem egymás megbecsülése, az erkölcsi fölemelkedés, a Lélektől való átitatottság. Napjainkban különösen érdemes megszívlelni Szénási Sándor bölcs tanácsát, amely szerint az egyházi esztendő során ünnepelt nemzeti, illetve történelmi emléknapok vonásai között nem lehet öntetszelgés vagy az önsajnálat, más népek lenézése vagy éppen gyűlölete, a faj, a nép, a vér pogány dicsőítése!

Figyeljünk örömmel ünnepeinkre, mert azok „mint valami időbeli sákramentumok, az örökkévalóságot kötik le és oltják bele a valóságba. Csak természetes, hogy századok, sőt ezredek hagyományaival átszőve, az atyák beláthatatlan sorozatának nagy emlékezéseivel megszentelve, nemzedékek hangulatával befuttatva, kiemelkednek az idő sodrából...” (Ravasz László)

Meg nem szűnő feladtunk alaposan ismerni, Istenhez közeledve megélni az európai kultúra alapját jelentő keresztyénség – és benne a református egyházi év – ünnepeit. Nyitottan, mindig válaszadásra készen (2Móz 13,14), a következő nemzedékeknek is át kell adnunk hitünk és hagyományaink kincseit!

KUN ANDRÁS NÁNDOR

 

(Szénási Sándor: Ünnepeink — A református egyházi év, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, Budapest, 1999.)






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 39
Tegnapi: 16
Heti: 190
Havi: 375
Össz.: 57 320

Látogatottság növelés
Oldal: Kun András Nándor: Szénási Sándor Ünnepeink
SZÉNÁSI SÁNDOR (1925-2001) - © 2008 - 2017 - szenasisandor.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: szűz mária,református - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »