Jeremiás 1,11-12
Hószínű, szép mandulaág,
Hajolj fölém ma csendben,
S mondd nekem el, drága virág:
Mit akar velem Isten?
Szívem: jég, fagy, hófúvás,
Nincs tavasz, nincs élet.
Ámde szirmod biztatás:
A szép jövőt beszéled.
Gyáva e szív. Lomha cseléd,
Majd hasznavehetetlen.
Ám kivirul már a remény:
Veled vigasztal Isten.
Ó, ne hagyj, Uram, jöjj velem!
Gond kínoz egyre.
Jöjj velem, s vedd nevem
Drága szívedre.
És ha Jeremiással
Csak sírni lesz okom,
Ha szívem tölti gyászdal –
Ne vedd tőlem zokon.
Ismételd újra csodádat
Remény, siker és béke fogytán:
Virágzó mandulaágad
Ragyogjon rám.
Vereb, 1952.